Már nagyon-nagyon régen nem írtam és egy ideig azon is gondolkodtam, hogy törlöm az egészet, mert...nem tudom. Eljutottam odáig, hogy semmivel nem vagyok képes foglalkozni, még magammal sem. Már nem érdekel, milyen ruhában megyek dolgozni, meg vagyok-e fésülködve. Csak idő kérdése, hogy az se érdekeljen, fürödtem-e. Néha ordítani tudnék és a fejemet beleverdesni a falba, főleg akkor, amikor dolgozom. Meg néha itthon is.

Történt valami nemrég, amin nagyon, de nagyon elszomorodtam. Kint voltam ebédelni két kollégával és mivel én nem tudtam (akartam) belefolyni a beszélgetésbe, elbaszni ezzel a kedvemet arra a napra, ezért csak ettem jóízűen. Aztán elkezdtek beszélni a depresszióról és amit egyikőjük mondott, az engem nagyon elszomorított. Szerinte a depresszió az az unatkozó emberek betegsége, nem tudja, de nem is akarja komolyan venni. Egyrészt azt hittem a képébe borítom a kajámat, de még azt is sajnáltam, mert akkor nem tudtam volna megenni. Másrészt meg hogy a faszba jön ő ahhoz, hogy ezeket mondja? Ismer depressziós embert? Olyat, akinek papírja van róla vagy akinek nincs és állandóan...de áh, mindegy is. Azért nem ismer, mert nem mutatja ki senki. Ha kimutatnák, akkor is csak meg lennének szégyenítve.

Hú, azta! Vasárnap lesz egy hónapja, hogy nem írtam semmit és azért szar érzés, mert azt jelenti, hogy nem bírtam kifejezni semmit. Se szóban, se írásban. Történt azóta néhány dolog, mint pl:

• megvan az új telefon
• hozzá egy spéci tok
• a fülhallgató is
• csatlakoztam az Oriflame-hez (pont ma)
• szombaton végre találkozunk barátnőmmel és egész hétvégén odaleszek, vasárnap jövök csak haza
• beszereztem végre dezodort nyárra, kettőt is
• van istenifinom, körtés-karamellás ízű teám

Azért ez több jó, mint rossz. :) Viszont számomra rossz dolgok is történtek, azok kissé letörnek, de most még leszarom. 

Hát elég sok idő eltelt a legutóbbi poszt óta. :) Azóta sok változás történt, szerencsére többnyire a jó irányba. Többek közt az, hogy mehetek vissza dolgozni ugyanoda, ahol eddig is dolgoztam. Ennek örömére persze már aznap összepakoltam és hazahoztam az irodából minden cuccomat... :D Azóta már kiolvastam egy könyvet is, ma kezdtem el a következőt. Idén egy halfaj fogja egyébként meghatározni az életemet. Nem, nem a tonhal, a sügér meg ezek, hanem a SZAROK RÁJA. Nem akarom már senkinek hagyni, hogy belepofázzon a dolgomba. Csinálom ezt a blogot, összekaparom a másikat, éldegélek és talán boldog leszek.

A legutóbbi bejegyzés óta valamennyire sikerült beletörődnöm, hogy még öt munkanapom van a jelenlegi munkahelyemen, aztán kalap-kabát. Küzdök a blog kódolásával is, mert hiába próbálnék a magam szájízére formálni egy-egy css-t, nekem sosem sikerül úgy, ahogy esetleg másnál látom. (De persze sosem lopnám más munkáját. Ha néha elő is fordult az elmúlt pár napban, hogy nem írtam ki, kinek a munkája az adott kód, az nem ezért volt. Hanem azért, mert még mindig gondolkodtam rajta, hogy hol és mit tudnék megváltoztatni. Aztán, amint elnyeri végső formáját az oldal, azonnal kitettem volna egy kép vagy link formájában, hogy honnan van. :)) Úgyhogy ez okoz most némi bosszúságot, meg egy fb-s történet, amit inkább nem írnék ide le. Jövőbeli terveim közt szerepel a töris blog felélesztése amúgy. Voltak rá tavaly próbálkozások, maga az oldal meg is van, csak merszem nincs belevágni. Nyilván fogok találkozni negativitással, de...na mindegy. Alszom rá egyet, aztán holnap is gondolkodom még rajta.