XVI.
Történt valami nemrég, amin nagyon, de nagyon elszomorodtam. Kint voltam ebédelni két kollégával és mivel én nem tudtam (akartam) belefolyni a beszélgetésbe, elbaszni ezzel a kedvemet arra a napra, ezért csak ettem jóízűen. Aztán elkezdtek beszélni a depresszióról és amit egyikőjük mondott, az engem nagyon elszomorított. Szerinte a depresszió az az unatkozó emberek betegsége, nem tudja, de nem is akarja komolyan venni. Egyrészt azt hittem a képébe borítom a kajámat, de még azt is sajnáltam, mert akkor nem tudtam volna megenni. Másrészt meg hogy a faszba jön ő ahhoz, hogy ezeket mondja? Ismer depressziós embert? Olyat, akinek papírja van róla vagy akinek nincs és állandóan...de áh, mindegy is. Azért nem ismer, mert nem mutatja ki senki. Ha kimutatnák, akkor is csak meg lennének szégyenítve.
|