XVII.
Már nagyon-nagyon régen nem írtam és egy ideig azon is gondolkodtam, hogy törlöm az egészet, mert...nem tudom. Eljutottam odáig, hogy semmivel nem vagyok képes foglalkozni, még magammal sem. Már nem érdekel, milyen ruhában megyek dolgozni, meg vagyok-e fésülködve. Csak idő kérdése, hogy az se érdekeljen, fürödtem-e. Néha ordítani tudnék és a fejemet beleverdesni a falba, főleg akkor, amikor dolgozom. Meg néha itthon is.
|