XI.
Eddig tartott a jóság. Még a jövőhéten dolgozom, aztán kalap-kabát, mehetek amerre látok. Ahhoz képest, hogy voltak rossz pillanataim, egészen le vagyok ettől törve most. Nem sírtam, még, de úgy érzem, hogy fogok, főleg jövőhéten majd. Elvileg, ha újraindul a program, visszavesznek majd engem, de hát...ki tudja? Próbálok nem nagyon magam alá kerülni. Áprilisban újra találkozom barátnőmmel, egy éjszakát bent is töltünk majd Debrecenben, hogy ne csak egy délután erejéig láthassuk egymást. Most jelenleg ennyi motivál csak és az új telefonom, amit hétfő óta hordok már. (Első dolgom volt snapchat-et regisztrálni, hehe. :))
|