V.
Katasztrófa. Ezzel az egy szóval le tudnám írni a mai napomat. Még saját magamat is alulmúltam teljesítményben. Kíváncsi vagyok, kívülről ez mennyire látszott meg. Már a reggel se volt olyan fasza, mert megint az a buszsofőr volt, aki ugyan rendes és letesz ott, ahol meg se volna szabad állnia, cserébe viszont kurvára nyomul. Beszélget, próbál haverkodni. Kezdek félni tőle, az az igazság. Nagyon remélem, hogy csak beképzelem ezt az egészet. Aztán jött az, hogy beértem dolgozni. Megreggeliztem és onnantól kezdődött a lefeléspirálja mindennek, a munka és életkedvemnek is. (Itt és most megjegyzem, sok előnye van annak, hogy teljesen egyedül vagyok, ráadásul a leghátsó kis zug az enyém...) De, a nagyjával mégis készen lettem délutánra, sőt... Kérdés, hogy hogyan is bírtam rávenni magam, hogy megcsináljam. Viszont elteszem magam holnapra, azt hiszem...vár rám egy kis hétvégi semmittevés. :) Megérdemlem.
|